Az asztrálutazás alapjai 

Ez az írás közel sem lesz hivatalos, vagy tudományos. Senki ne várja el tőlem, hogy egy profi útmutatás lesz, csak azt tudom veletek megosztani, ami a saját tapasztalatom, esetleg amit mások osztottak meg velem.

Először is, ami nagyon fontos, hogy mindenképpen maradjunk a realitás talaján. Keressünk egy személyt, aki hajlandó gyakorolni velünk és ellenőrzi, ami elvégeztünk. Kicsit később egy jobban kifejtem majd.

A harmadik szem valamilyen szintű fejlettsége mindenképpen szempont, tehát valószínűleg érdemes a gyakorlást ezzel kezdeni.

Erre leginkább egy nyugodt hely alkalmas, ahol nem zavarnak bennünket. Egyfajta meditatív állapotban az energiánkat (a rotációval megegyező irányba) felfelé kell áramoltatni, a Harmadik szem csakrába. Ez egy nagyon érzékeny pont, idegközpont, érezni fogjátok, ha összegyűlik a megfelelő energia ezen a ponton. Nem mindenkinek van éppen a két szeme közt a Harmadik szeme, mint ahogyan az arc sem szimmetrikus. A homloklebenyünk nagyon sok mindenre képes, amit még csak fel sem tudunk fogni, többek között, ha aktívan használnánk, képesek lennénk a metakommunikációra.

Tehát amit a kellően koncentrált területen éreznetek kell az enyhe bizsergés, mintha egy madártollal csiklandoznák a homlokotokat. J

Ekkor kell arra koncentrálni, hogy a szem megnyíljon. Nem mondom, hogy ez egy egyszerű folyamat, hacsak nem vagy különösen tehetséges (ami nagyon ritka, úgyhogy ne legyen kudarcélményetek, ha elsőre nem sikerült) akkor elsőre biztosan

nem jön össze. Mindennek a lényege a szorgalmas gyakorlás és a kitartás.

Nem úgy kell elképzelni a szem kinyílását, mint ahogy a fizikai szemünket nyitjuk ki. Ki kell áramoltatnunk az előtte összegyűjtött energiákat a Harmadik szem csakrán, ezzel képesek leszünk meglátni az asztrális világot. Persze a fegyelem nagyon fontos, mert igen könnyen elszökhetnek a fölösleges energiáink, amit felirányítottunk, ekkor csökken a koncentráció és fölösleges gondolatok, problémák tolóckodhatnak az agyunkba, ami megszakítja a meditatív állapotot.

Számomra a legkönnyebb volt elérni az Alfa állapotot, hogy magam elé képzeltem egy végtelen tengert, aminek a felszíne nem fodrozódik, olyan, mint egy feszített víztükör. Végtelenségén ellazulva pedig könnyen nyílt meg a Harmadik szemem.    

Az asztrálvilág 

Ha már sikerült elérned, hogy megnyisd a Harmadik szemed, akkor eléd tárul az asztrálvilág. Semmihez nem hasonlít, amit eddig láthattál, olyan, mint egy bonyolult telefonközpont vagy egy végtelen sok színben pompázó szivárvány. Bár a telefonközpont találóbb példa, mivel ezek kötik össze a Teremtő energiával minden embert. Ha elég jól begyakoroltad a látást, akkor kiszúrhatsz néhány asztrális lényt, mint szellemek, szelfik, akár éppen úton lévő asztrálutazók akik ezeken a síkokon is sokat tartózkodnak. Olyan, mint egy átjáróház, ami folyamatos mozgásban van. Viszont bármilyen szép, hosszasan itt tartózkodni nem ajánlatos és nem is éppen egészséges. Ez egy három dinemziós tér, de alatta és fölötte több dimenzió is létezik, amit nem szabad megközelíteni.